Καϊν
Hoppa till navigering
Hoppa till sök
Etymologi
Lånat från hebreiska קין (Kain)
Substantiv
Καϊν (Καϊν)
- Kain
Deklination
| Inflektion | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Verbkasus | Substantivkasus | |||||||||||
| Kasuslös form | Absolutiv | Ergativ | Dativ | Lokativ | Ablativ | Instrumentalis | Abessiv | Essiv formal | Kausativ | Genitiv | Essiv-modal | Komitativ |
| Καϊν | νὰ Καϊν | ϧὰ Καϊν | σὰ Καϊν | μὰ Καϊν | ϥὰ Καϊν | φὰ Καϊν | θὰ Καϊν | γὰ Καϊν | λὰ Καϊν | βὰ Καϊν | χὰ Καϊν | ρὰ Καϊν |