Δὁμα
Hoppa till navigering
Hoppa till sök
Etymologi
Lånat från latin dominus (herre)
Uttal
Substantiv
Δὁμα (Δὁμα)
- Gud
Deklination
Inflektion | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Obest. | Obest. p. | Best. | Best. pl. | Gnom | Gnom p | Neg | Neg p | Int. | |
Verbkasus | |||||||||
Absolutiv | Δὁμεν | Δὁμειν | Δὁμον | Δὁμοιν | Δὁμαν | Δὁμαιν | Δὁμυν | Δὁμυιν | Δὁμων |
Ergativ | Δὁμεϧ | Δὁμειϧ | Δὁμοϧ | Δὁμοιϧ | Δὁμαϧ | Δὁμαιϧ | Δὁμυϧ | Δὁμυιϧ | Δὁμωϧ |
Dativ | Δὁμεσ | Δὁμεισ | Δὁμοσ | Δὁμοισ | Δὁμασ | Δὁμαισ | Δὁμυσ | Δὁμυισ | Δὁμωσ |
Lokativ | Δὁμεμ | Δὁμειμ | Δὁμομ | Δὁμοιμ | Δὁμαμ | Δὁμαιμ | Δὁμυμ | Δὁμυιμ | Δὁμωμ |
Ablativ | Δὁμεϥ | Δὁμειϥ | Δὁμοϥ | Δὁμοιϥ | Δὁμαϥ | Δὁμαιϥ | Δὁμυϥ | Δὁμυιϥ | Δὁμωϥ |
Instrumentalis | Δὁμεφ | Δὁμειφ | Δὁμοφ | Δὁμοιφ | Δὁμαφ | Δὁμαιφ | Δὁμυφ | Δὁμυιφ | Δὁμωφ |
Abessiv | Δὁμεθ | Δὁμειθ | Δὁμοθ | Δὁμοιθ | Δὁμαθ | Δὁμαιθ | Δὁμυθ | Δὁμυιθ | Δὁμωθ |
Essiv formal | Δὁμεγ | Δὁμειγ | Δὁμογ | Δὁμοιγ | Δὁμαγ | Δὁμαιγ | Δὁμυγ | Δὁμυιγ | Δὁμωγ |
Kausativ | Δὁμελ | Δὁμειλ | Δὁμολ | Δὁμοιλ | Δὁμαλ | Δὁμαιλ | Δὁμυλ | Δὁμυιλ | Δὁμωλ |
Substantivkasus | |||||||||
Genitiv | Δὁμεβ | Δὁμειβ | Δὁμοβ | Δὁμοιβ | Δὁμαβ | Δὁμαιβ | Δὁμυβ | Δὁμυιβ | Δὁμωβ |
Essiv-modal | Δὁμεχ | Δὁμειχ | Δὁμοχ | Δὁμοιχ | Δὁμαχ | Δὁμαιχ | Δὁμυχ | Δὁμυιχ | ωχ |
Komitativ | Δὁμερ | Δὁμειρ | Δὁμορ | Δὁμοιρ | Δὁμαρ | Δὁμαιρ | Δὁμυρ | Δὁμυιρ | Δὁμωρ |
Kasuslös form | |||||||||
Δὁμε | Δὁμει | Δὁμο | Δὁμοι | Δὁμα | Δὁμαι | Δὁμυ | Δὁμυι | Δὁμω |