ριϲαω

Verb

ριϲαω (ριϲαω)

1. att böja
2. att korrumpera, fördärva, förvanska, vanställa (oavsitligt)
3. att ha fel (absolutiv)

Konjugation

	Gnomisk presens	Presens realis	Preteritum	Futurum	Infinitiv
Indikativ	ριϲὸ	ριϲὰι	ριϲὰ	ριϲὶ	ριϲαω
Subjunktiv	ριϲὲ	ριϲεηὰι	ριϲεηὰ	ριϲὲι	ριϲεω
Optativ	ριϲειλὸ	ριϲειλὰι	ριϲειλὰ	ριϲειλὶ	ριϲειλαω
Jussiv	ριϲοχὸ	ριϲοχὰι	ριϲοχὰ	ριϲοχὶ	ριϲοχαω
Potentialis	ριϲαγὸ	ριϲαγὰι	ριϲαγὰ	ριϲαγὶ	ριϲαγαω
Dubitativ	ριϲωπὸ	ριϲωπὰι	ριϲωπὰ	ριϲωπὶ	ριϲωπαω
Permissiv	ριϲιαωὸ	ριϲιαωὰι	ριϲιαωὰ	ριϲιαωὶ	ριϲιαωαω
Permissiv (extern)	ριϲωμὸ	ριϲωμὰι	ριϲωμὰ	ριϲωμὶ	ριϲωμαω
Admirativ	ριϲωκερὸ	ριϲωκερὰι	ριϲωκερὰ	ριϲωκερὶ	ριϲωκεραω
Imperativ	ριϲὺ	ριϲὺ		ριϲὺι

Se även

• ριϲαϛ
• παωαω (“avsiktligt korrumpera”)