φονα

Substantiv

φονα (φονα)

1. en telefon

Deklination

Inflektion
	Obest.	Obest. p.	Best.	Best. pl.	Gnom	Gnom p	Neg	Neg p	Int.
Verbkasus
Absolutiv	φονεν	φονειν	φονον	φονοιν	φοναν	φοναιν	φονυν	φονυιν	φονων
Ergativ	φονεϧ	φονειϧ	φονοϧ	φονοιϧ	φοναϧ	φοναιϧ	φονυϧ	φονυιϧ	φονωϧ
Dativ	φονεσ	φονεισ	φονοσ	φονοισ	φονασ	φοναισ	φονυσ	φονυισ	φονωσ
Lokativ	φονεμ	φονειμ	φονομ	φονοιμ	φοναμ	φοναιμ	φονυμ	φονυιμ	φονωμ
Ablativ	φονεϥ	φονειϥ	φονοϥ	φονοιϥ	φοναϥ	φοναιϥ	φονυϥ	φονυιϥ	φονωϥ
Instrumentalis	φονεφ	φονειφ	φονοφ	φονοιφ	φοναφ	φοναιφ	φονυφ	φονυιφ	φονωφ
Abessiv	φονεθ	φονειθ	φονοθ	φονοιθ	φοναθ	φοναιθ	φονυθ	φονυιθ	φονωθ
Essiv formal	φονεγ	φονειγ	φονογ	φονοιγ	φοναγ	φοναιγ	φονυγ	φονυιγ	φονωγ
Kausativ	φονελ	φονειλ	φονολ	φονοιλ	φοναλ	φοναιλ	φονυλ	φονυιλ	φονωλ
Substantivkasus
Genitiv	φονεβ	φονειβ	φονοβ	φονοιβ	φοναβ	φοναιβ	φονυβ	φονυιβ	φονωβ
Essiv-modal	φονεχ	φονειχ	φονοχ	φονοιχ	φοναχ	φοναιχ	φονυχ	φονυιχ	ωχ
Komitativ	φονερ	φονειρ	φονορ	φονοιρ	φοναρ	φοναιρ	φονυρ	φονυιρ	φονωρ
Kasuslös form
	φονε	φονει	φονο	φονοι	φονα	φοναι	φονυ	φονυι	φονω